Három világ metszetében, a német–francia–svájci hármas határon, a Rajna két partján fekszik az alsó-Rajna-vidék egyik legjelentősebb és legnépesebb városa, Bázel. A határra a mai ember általában úgy gondol, mint amit mindenáron védeni kell a beáramló ellenséges hatások miatt – a nyugat-svájci város tudományos, gazdasági és kulturális életére nézve azonban azt látjuk, mennyire meg tud termékenyíteni egy vidéket szellemi és gazdasági értelemben egyaránt, ha sok eltérő hatás éri.

Ezekre a hatásokra, határhelyzetekre az egyébként oly zárkózottnak ismert svájciak is büszkék a városban – tanúskodik erről az a kiállítás, amely a Staatsarchiv Basel-Stadt udvarában a városban letelepedett menekültek életútját mutatta be egy-egy molinón, illetve a tárlókban közszemlére tett dokumentumokkal. A közel-keleti, dél-amerikai vagy ép­pen délszláv portrék mellett egy magyar ‘56-os menekülttel, Kovács Vandával is megismerkedhettek az ud­var látogatói. Bázel rendkívül színes városában közel százhatvan különféle nemzetiségű ember él együtt.

A Martinsgassén, majd az Augustinergassén továbbgyalogolva hamarosan a város gyönyörű székesegyházához, a Münsterhez érünk, ahonnan szép kilátás nyílik a várost kettészelő Rajnára és a különleges kompra, amelyet a folyó sodrása tol át a túlpartra egy kifeszített drótkötél alatt. A komótosan mozgó hajót nézve nyugtázhatjuk: nem baj, ha árral szemben állunk, ha van biztos pont felettünk, amihez kapcsolódhatunk.

Ugyanerről tesznek bizonyságot a város történelmének nagy alakjai, rotterdami Erasmus és a Lutherrel is vitába szálló, kiváló tudós-reformátor, Oecolampadius. A városban a reformáció kezdeteitől együtt éltek az „ó- és újhitű” hívek: a városi tanács 1523-as döntése alapján a székesegyházat megosztva használták római katolikusok és protestánsok. A templom a huszadik századi ökumenének is fontos helyszíne: itt tartották röviddel a berlini fal leomlása előtt az első európai ökumenikus találkozót a megbékélés jegyében.

A reformáció korábban meglátogatott városaiban csupa eltérő gyakorlatát láttuk a protestáns örökségre emlékezésnek, akármer­re jártunk. Molinók vagy útjelző táblák, különleges templomi programok, koncertek, kiállítások, konferenciák, emlékműavatások, egynyári ajándéktárgyak hirdették az ötszázadik évfordulót. Bázelben mindebből semmit, vagy alig valamit érzékelünk, nem készültek nagy parádéval az emlékévre. Bázel keresztyén, a YMCA-hálózathoz kapcsolódó hostele, a városban máig működő külmissziós szervezetek vagy a híres bázeli egyetem, amelynek sok jeles magyar református tudós köszönheti ösztöndíjas éveit, ugyanúgy teszik a dolgukat 2017-ben, mint tették eddig. Ahogy a multikulturális kavalkádban, úgy a híres és gyönyörű Városháza díszes udvarában is ott áll szerényen a hitvallás: „ahol egység van, ott lakik az Úr”.

Bagdán Zsuzsanna

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja november 5-i számában.

Előző részek
A szeretett város
A reformáció útján: Luther városa
Átutazóban Eislebenben
Erfurt és a kiszámíthatatlan utak
Wormsi kitekintés
Lovagvár és zarándokutak
Borúra derű