Debrecent a református egyházzal kialakult szoros kapcsolata miatt gyakran nevezik „magyar Genfnek” vagy „kálvinista Rómának”. A város és az egyház szoros kapcsolatát jelzi, hogy Debrecen címere apró módosulásokkal napjainkban a magyar reformátusok jelképe is.

Ennek hátterében a címer szimbolikájának a reformátori teológiával összhangban lévő üzenete áll, hiszen a képzőművészetben mind a főnix, mind a zászlós bárány Krisztus-szimbólumnak számít. A régi debreceni Nagytemplom falán lévő latin verses felirat ezt így magyarázta:

„A két testamentom a Fénix madárral

Úgyszintén a kereszt a gyenge báránnyal
Igazán példázzák sorsát Debrecennek,
Melybe bölcs útait láthadd az Istennek.
Mert miként a Féniksz megégett hamvából
Feltámad s életet vészen halálából
És mint a bárány is a jó pásztor alatt
Farkasok szájába nem lesz préda falat,
… az Istennek mindkét szövetsége
Szerént taníttatván megmarad épsége”

„Hiszed, hogy volna olyan-amilyen Magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem.” (Illyés Gyula)

A reformáció eszméi a Magyar Királyság területén az 1526. évi mohácsi csatát követő válságos évtizedekben terjedtek el. Az észak-magyarországi és erdélyi német nyelvű városok egyházai után immár magyar nyelvterületen is egyre szélesebb körben találtak támogatókat.

A debreceni reformáció megerősödését az 1550–60-as évekre tehetjük, és olyan reformátorokhoz kötjük, mint Kálmáncsehi Sánta Márton és Melius Juhász Péter.

Kálmáncsehi Sánta Márton korábban gyulafehérvári kanonok és a székesegyházi iskola igazgatója is volt, de az 1540-es évek második felében a svájci reformáció képviselőjeként Mezőtúron és Sátoraljaújhelyen lelkészkedett. 1551-ben már Debrecenben működött. Munkássága nyomán egységesült a város egyházi élete. Magyar nyelvű énekeskönyvet szerkesztett, a svájci reformáció terjedése érdekében zsinatokat szervezett a térség lelkészei részvételével. Céljai miatt sok támadást érte, 1554-ben egy időre még Debrecenből is el kellett menekülnie. Működése hatására 1557-ben a váradi püspökség lelkészei helvét szellemű úrvacsoratant fogadtak el. Melius Juhász Péter, aki korábban a wittenbergi egyetemen is folytatott teológiai tanulmányokat, 1558-ban lett debreceni lelkipásztor. Teológiai nézetei ekkor már a svájci Bullinger és Kálvin tanaihoz álltak közel. Jelen volt az 1559. évi marosvásárhelyi zsinaton, ahol az erdélyi magyar református egyház végleg elvált a lutheránussá lett erdélyi szász egyháztól. Kálmáncsehi utódjaként előbb debreceni első pappá, majd 1562-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé is megválasztották. Egyházkormányzóként éles hangú hitvitasorozatban védelmezte a szentháromságtant az Erdélyben és a Tiszántúlon is megjelenő és erőteljesen terjeszkedő antitrinitáriusokkal, élükön Dávid Ferenccel szemben. A református egyház helyzetének stabilizálásában fontos szerepe volt az általa összehívott 1567. évi debreceni zsinatnak. Az itt megjelenő egyházmegyei küldöttségek egy latin és egy magyar nyelvű hitvallással elutasították az antitrinitarizmus tanításait, elfogadták a II. Helvét Hitvallást és egyházi rendtartást is alkottak.

Melius egyházszervező tevékenységét rendkívül kiterjedt irodalmi munkássággal támasztotta alá. Munkái között találunk prédikációs köteteket, imakönyvet, énekeskönyvet, ágendát, kátét, magyarra fordított bibliai könyveket, hitvallásokat, sőt egy botanikai kézikönyvet is. Melius Juhász Péter 1572-ben halt meg Debrecenben. Egykori háza évszázadokon át a debreceni református lelkészek parókiája volt.

Melius hívására érkezett Debrecenbe Huszár Gál prédikátor, aki 1561-ben megalapította a máig megszakítás nélkül működő nyomda ősét (ma Alföldi Nyomda). A 16–17. században a város és a református egyház közös műhelyében jelent meg a legtöbb magyar nyelvű nyomtatvány, ezeknek többsége a református szellemiséget szolgálta (bibliakiadások, énekeskönyvek, imakönyvek, tankönyvek, káték). A Kálmáncsehi és Melius által a magyar nyelvű prédikáció szócsövévé avatott szószék, az 1538-ban alapított Kollégium és a Huszár Gál-féle nyomda együttesen teremtették meg Debrecen város református arculatának máig tapintható alapvonásait.

A református egyház és a város szoros együttműködésében az egyház lelki, szellemi, oktatási feladatokat látott el, a város pedig nagy igyekezettel gondoskodott a helyi egyházról és iskoláról. A világi elöljáróság a bibliai törvényekre alapozva a jó erkölcsök, a mértékletes életmód és a családi élet szigorú őreként lépett fel. Számos konkrét adattal is alátámasztható, hogy a helyi polgárság vezető személyiségeinek számító kereskedők és céhes iparosok is buzgó kegyességi életet éltek. A város társadalom- és gazdaságtörténetét, jellemző tárgyi emlékeit bemutató állandó kiállítás a Déri Múzeumban tekinthető meg.

Debrecen a reformáció idejétől kezdve meghatározó szellemi-lelki centruma a magyar protestantizmusnak. Aki azonban ma a reformáció századából ránk maradt épületeket kíván itt megtekinteni, az csalódni fog, mert az 1802. évi nagy tűzvész olyan károkat tett a városban, hogy annak gótikus Nagytemplomát és a református kollégium régi épületét is le kellett bontani és teljesen újjáépíteni. A város reformációját és annak máig érezhető hatását ennek ellenére ma is számos látványos emlékhely örökíti meg.

Tegyünk képzeletbeli sétát és keressük fel a legjelentősebb reformációs emlékhelyeket az Alföld legnépesebb városában, amelyet számos jelképes elnevezés mellett a „Főnix városának” is neveznek! A települést 1693-ban „szabad királyi várossá” nyilvánító oklevél címerképén – melyet ma a város főtéren aprólékos műgonddal elkészített mozaikkép is bemutat – a napba néző, saját hamvaiból újjáéledő mitikus madár képe jelképezi a tűzvészek és más pusztító események után ismételten megújuló civitas életerejét.

„Debrecen, a reformáció városa" séta:
1. Református Nagytemplom
2. Régi Városháza
3. Líciumfa
4. Egykori Konzisztoriális ház (ma: Püspöki Hivatal)
5. Emlékkert
6. Református Kollégium
7. Református Kistemplom (Csonkatemplom)
8. Egykori Ispotály
9. Evangélikus templom
10. Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma
11. Református Főgimnázium
12. Kossuth utcai református templom (Veres templom)
13. Szabadságtelepi református templom
14. Debreceni Egyetem
15. Déri Múzeum

Készítette: dr. Győri János, dr. Baráth Béla és dr. G. Szabó Botond, fotó: Sereg Krisztián